A legtöbb teljesítményevákuumrendszerekidővel változni fog, különösen a gyártásban használt vákuumberendezések esetében, amelyek szinte elkerülhetetlenül olyan problémákkal szembesülnek, mint a vákuumfok csökkenése. E problémák egyik gyakori oka a szivárgás.
Fontos a rendszeres szivárgásérzékelés
A nagy szivárgások általában nagyon nyilvánvalóak: a vákuumkamrában a nyomás nem csökken a normál ütemben, vagy a maximális nyomás jelentősen meghaladja a normál értéket. Néha azonban a kis szivárgásokat nehéz észlelni a könnyűség miattvákuumszivattyúkképes kezelni a szivárgás okozta gázterhelést. Még ha a vákuummérő leolvasott értéke még mindig normál szinten van, a szivárgás előfordulása továbbra is váratlan gázokat (például oxigént) juttathat a vákuumkamrába, ami néha nagyon komoly hatással lehet a folyamatra (például bizonyos bevonási eljárásokra). . Tehát függetlenül attól, hogy a vákuumrendszerben a nyomás jelentősen csökken-e, rendszeres szivárgásvizsgálatot kell végezni.
Valódi szivárgás és virtuális szivárgás
Nem minden elhúzódó szivattyúzási idő és szélsőséges nyomásesés a szivárgás következménye. Mielőtt szivárgásérzékelőt használna a szivárgás észlelésére, meg kell érteni, hogyan állapítható meg, hogy a vákuumberendezés valóban szivárgott-e.
A vákuumkamra belső falához vagy belső falához tapadt szennyező anyagok vákuum alatt folyamatosan gázt bocsátanak ki, ezt a jelenséget deflációnak nevezzük. Ha a vákuumkamrában holttér van, és a holttér egy keskeny csatornán keresztül kapcsolódik a kamra belsejéhez, a holttérben lévő gáz vákuum alatt lassan felszabadul, ami a leeresztéshez vagy szivárgáshoz hasonló jelenséget eredményez. általában virtuális szivárgásnak nevezik.
A valódi szivárgások a szivárgásészlelés révén kereshetők, a légtelenítés pedig a vákuumkamra belső felületének tisztításával is megoldható. A virtuális szivárgás előfordulása után azonban nehéz észlelni, és a tervezés és a gyártás során a lehető legnagyobb mértékben el kell kerülni a virtuális szivárgásra hajlamos szerkezeteket vagy folyamatokat, például a menetes csatlakozásokat (szükség esetén üreges csavarok is használhatók ), hosszú rések vagy kapillárisok, teljesen hegesztett kamrák mindkét oldalon (vastagabb héjakat ajánlott a vákuum oldalon teljesen, és szakaszosan hegeszteni az atmoszférikus oldalon) stb.
A következő két módszerrel lehet megállapítani, hogy valóban szivárgás van-e a vákuumrendszerben.
Nyomásesési görbe elemzése
A vákuumrendszerek történeti adatai az egyik legértékesebb eszköz a nagy vákuumrendszerek teljesítményének megértéséhez. A tapasztalt technikusok gondosan megőrzik a múltbeli adatokat, és gyorsan meghatározzák a problémák okát, összehasonlítva az aktuális nyomásesési görbét az előző ciklussal, amikor a rendszer jó állapotban volt. Például a következő ábrán látható nyomásesési görbe segítségével megállapítható, hogy van-e szivárgás.
Ugyanilyen folyamatkörülmények és a vákuumszivattyú normál működése mellett valódi szivárgás esetén a kívülről a kamrába szivárgó gáz hatására a kamrában a nyomás a normál határnyomásnál magasabbra esik, majd már nem, vagy nagyon lassan csökken. A nyomásesési görbe hasonló a fenti ábrán látható felső görbéhez. Leeresztés vagy virtuális szivárgás esetén a gáz lassan felszabadul, és a leeresztési sebesség csökken. A rendszer elérheti az eredeti határnyomást, de a határnyomás elérésének ideje jelentősen lelassul. A nyomásesési görbe hasonló a fenti ábrán látható középső görbéhez.
Nyomásemelkedési teszt
Nyomástartási teszt, más néven nyomástartási teszt vagy vákuumtartási teszt. A vákuumszivattyú és a kamra közötti szelep vákuum alatti zárása nyomásnövekedést (visszapattanást) okozhat a kamrában leeresztés, virtuális szivárgás vagy szivárgás miatt. A nyomásnövekedést elosztva az eltelt idővel a vákuumrendszer nyomásemelkedési sebessége kiszámítható és görbeként ábrázolható a következő ábrán látható módon. A nyomásemelkedés és -csökkenés sebességét általában Pa/h-ban fejezik ki. Általános ipari vákuumberendezéseknél a nyomástartási vizsgálat során az 1 Pa/órát meghaladó nyomásemelkedési sebességet meg kell vizsgálni és meg kell oldani. Egyes nagyvákuumú berendezésekhez 0,5 Pa/óra vagy még ennél is kisebb nyomásemelkedés szükséges.
A nyomásesés és nyomásemelkedés tesztek nem találják meg a szivárgásokat, hanem csak az összes gázforrás kumulatív hatását jelzik (tényleges szivárgás és leeresztés vagy virtuális szivárgás). Ha valódi szivárgás gyanúja merül fel, a következő lépés általában egy hélium szivárgásérzékelő használata a szivárgás észlelésére.
Külső szivárgás és belső szivárgás
A szivárgás, amelyre általában hivatkozunk, külső szivárgásra utal, vagyis a vákuumkamra vagy csővezeték kívülről befelé irányuló szivárgásra; A belső szivárgás az a szivárgás, amely két vákuumkamra között, amelyeket el kellett volna szigetelni, két szelepekkel elválasztott vákuumcső között, vagy egy vákuumkamra és egy csővezeték között történik.
A külső szivárgások könnyen észlelhetők szivárgásérzékelőkkel, míg a belső szivárgások csak szegmentált nyomástartással és egyéb módszerekkel ítélhetők meg előre. Ezután a gyanús szelep egyik oldalán lévő csővezeték eltávolítható és szivárgásérzékelés végezhető (vagy a gyanús szelep egyik oldalához szivárgásérzékelő csatlakoztatható, a másik oldalon pedig hélium gáz tölthető a csővezetékbe szivárgás észlelése).
Dinamikus szivárgás
Azokban a vákuumrendszerekben, ahol van mozgásátvitel, dinamikus tömítéseket használnak. Ezek a dinamikus tömítési szerkezetek valószínűleg jól tömítenek statikus körülmények között, de mozgás közben szivárognak; Például az olyan szelepek, amelyek dinamikus tömítésre gumi tengelytömítést használnak (a szelepszár és a szeleptest között), hajlamosabbak erre a jelenségre. Ennek a jelenségnek a valószínűsége nem nagy, de mivel a szelep szivárgásérzékeléskor általában nyitott vagy zárt állapotban van, ez a dinamikus szivárgás nehezen észlelhető.
Kritikus folyamatok esetén a hullámos csövekkel lezárt szelepek kiválasztása nagymértékben csökkentheti a dinamikus szivárgás valószínűségét; Ha a szelep még mindig tengelytömítéssel van tömítve, a szivárgásérzékelés során a hélium permetezése a szelepszár helyzetébe a szelep működtetése közben gyorsan megállapíthatja, hogy van-e dinamikus szivárgás a szelepben.






